Torquato Tasso: Madrigál

Némák a fák s folyók most,
a tenger habtalan sík,
a szél, barlangja odván, mélyen alszik,
szerte a barna éjben
a Hold szitálja, száll a nagy fehér csend:
szerelmünk méze-kéje
rejtőzzön mind sötétbe:
Ámor, most meg se szólalj –
a némaságba vész a csók, a sóhaj.

Vidor Miklós fordítása