1673, Szokolya - 1757, Drezda)

 
Korának legjelentõsebb magyar festõje. A szokolyai református pap fia; elõbb Hamburgban, majd Hannoverben tanult festeni A. Scheitz híres német festõtõl. A francia arcképfestõk közül különösen Larguilliere stílusa volt hatással fejlõdésére.

Porosz udvari szolgálatban ismerkedett meg II. Rákóczi Ferenc feleségével, majd magával a fejedelemmel is, aki csakhamar udvari festõjévé nevezte ki. 1709-ben diplomáciai megbízatással Hollandiába küldte, késõbb Rákóczi ajánlására 1712-ben Erõs Ágost szász választófejedelem és lengyel király fogadta szolgálatába. Így 1713-ban Varsóban, 1714-ben Drezdában, aztán Berlinben fõként az udvar tagjait és híres szépségeit festette.

1724-ben végleges letelepedési szándékkal visszatért Magyarországra, de bár néhány fõnemesi család több arcképrendeléssel látta el, biztos megélhetést ez nem jelentett. 1732-tõl Berlinben és Lipcsében mûködött, majd haláláig Drezdában élt visszavonultan.

A barokk arcképfestészet kiemelkedõ tehetségû mestere volt. Korai mûvei közül kiemelkedik a Szépmûvészeti Múzeum tulajdonában lévõ Önarcképe, II. Rákóczi Ferenc magyarországi (1708) és danzigi (1712) arcképe, az ismeretlen helyen lappangó Bercsényiné-portré (1712), valamint Flemming gróf (1713) és egy ismeretlen magyar fõúr Varsóban õrzött arcképe. Kiemelkedõ alkotásai még az anhalti hercegi családot, valamint a királyi kegyencnõket ábrázoló képei (Montmorency hercegnõ, 1714; Cosel grófnõ, 1715; Dönhoff grófnõ, 1713; 1716). A Habsburg udvarban, VI. Károly császárt, a gyermek Mária Teréziát s Mária Annát festette meg (1723). Hazai tartózkodásának emlékei a Ráday, Podmaniczky stb. család tagjait ábrázoló, a magyar családi képsorozatokhoz alkalmazkodó, provinciálisabb kivitelû arcképei. Késõi korszakának kiemelkedõ alkotásai Rechberg jogtanár, Blendinger ötvös (1731) és Knebelsdorff G. W. (1732) portréja, a Sulkowski-gyermekeket (1734) s egy Jelmezes kisfiút és Kisleányt ábrázoló képek stb. E korszak egyik legérettebb, legegyénibb alkotása Thiele A. festõ arcképe (1737).