Mária Terézia kedvenc ételei - a fáma szerint - : kappan leves, roston sült hal, fahéjas-mézes sült alma, pölöskei muskotályos bor - ezt ehette, ihatta Mária Terézia és családja 1764. augusztusi váci látogatása idején.

A korábban megrendezett Váci Világi Vigalom idején az úgynevezett főúri barokk menüt, Mária Terézia kedvelt ételeit bárki végigehette.

Mária Terézia kedvelte a tokaji borokat, a csokoládét, az aszalt és friss gyümölcsöket, a mandulás, mézes, fűszeres süteményeket

A fentiekből kiindulva, és a barokk kor sajátosságait, korstílusát, szakácskönyveket, történelmi leírásokat, tanulmányokat, a XVIII.

Meglehetősen furcsa képlopási ügy tartotta lázban a közvéleményt és a rendőrséget 1983 novemberében. Egy éjszaka ugyanis a Szépművészeti Múzeumból lába kelt hét igen értékes, reneszánsz és barokk kori festménynek. A bűnügy hamar megoldódott, azóta szigorították a biztonsági intézkedéseket a múzeumban: a 2006-os Van Gogh-kiállításra felszerelt biztonsági kapu például 18 millió forintba került.

Éppen 28 éve történt az évszázad egyik legelképesztőbb hazai műkincslopása, amire ma is sokan úgy emlékeznek, mint egy képtelen mesére, ami a rendőrségnek köszönhetően szerencsésen végződött. A Szépművészeti Múzeumból 1983.

Késsel-villával

Valószínűleg bécsi hatásra egyre több édességet ettek. Többféle torta és tortácska készült, s pudingok, bélesek, édes kásák és rizsételek szerepeltek a korszak szakácskönyveiben. Kedvelték a rétest, amelyet a mai módon készítettek el, ám a palacsintát töltelék nélkül fogyasztották. Volt már fagylalt, azaz „édes nyalat” is, főleg gyümölcsízesítéssel.
Mit ittak? Vizet nemigen, általában bort, mivel olcsó volt és jó minőségű. Ürmössel kezdték, s minden fogás után másféle bor következett.

A paraszti konyha borsa

A XVIII. század étkezési kultúrájában döntő változást idézett elő az amerikai élelemnövények megjelenése. Azok ugyan nehezen honosodtak meg, lassan mégis beépültek a kor étkezési szokásaiba. A napraforgó első nyoma 1753-ban bukkant fel: egy kéziratos szakácskönyv nyújtott útmutatást ahhoz, hogyan kell belőle olajat készíteni. A burgonya Magyarországon az 1770-es években honosodott meg, s bár szakácskönyvi megjelenése ekkor még váratott magára, már egyre gyakrabban fogyasztották.

Török ízek és szokások

Az 1680-as években az akkori divat (akkori elnevezéssel: a nájmódi) a főzés és az étkezés dolgában is megjelent. A gyakori követjárások, a Bécs-csel való kapcsolattartás, a fejedelmi és főúri politikai látogatások az asztal körüli szokások változásait is felgyorsították. Kovács Sándor Iván irodalomtörténész szerint (akinek nevéhez régi magyar szakácskönyveink értékelése, szómagyarázata fűződik): „A XVI–XVII. század fordulóján már tisztán kirajzolódott: hol és milyen környezetben beszélhetünk a gasztronómiai kultúra virágzásáról az erdélyi fejedelmek és a magyarországi főurak udvaraiban.” Híressé vált egy XVII.

A XVI. századi Szakács Tudomány szerint „Az mesterek mellé asztalosok kellenek, az kik tudjanak az testállás faragásához is, hogy ha az mester mondja, hogy elefánt formát, avagy unikornist, vagy griff formát ... az mit az mester mond. Ehhez lakatos is kell, ostya sütő deákok ... Egy vagy két képíró is legyen, kik az étkeket avagy az szakács csinálmányokat aranyozzák...” A barokk időszakában járunk.

Míg Erdély sokáig őrzője maradt a reneszánsz hagyományoknak, addig a királyi Magyarországon egyre inkább a barokk vált uralkodó stílussá.

A barokk a reneszánsz után következő stílustörténeti korszak és korstílus, amely kb. 1600-tól kb. 1750-ig tartott, és melyre bonyolult minták, gazdag díszítés, monumentalitás jellemző. Közvetlenül a manierizmusból fejlődött ki. A barokk késői ága a copf, ill. rokokó stílus. A barokkot követő korstílus a klasszicizmus.

A barokk szó az olasz barocco szóból ered, ami nyakatekert okoskodást jelent. Ez a barokkra jellemző díszítettségre és formai bravúrosságra utal.